Leírás
[:hu]A 20 éves jubileumát ünneplő zenekar 2016-os stúdióalbuma
A Djabe zenekar 2016-os stúdióalbuma a tőle megszokott újító szellemben készült.
A korábbi Forward albumhoz képest, mely a Miskolci Szimfonikusokkal való együttműködésre épült, most sokkal inkább a zenekar akusztikus és fúziós vonala került előtérbe, helyenként megfűszerezve modern elektronikával. A 20 darabot, azaz dimenziót tartalmazó lemez keretes szerkezetű. Az elején megfogalmazzák a lemez koncepcióját adó dimenziók alapvetéseit, a 20. darab pedig filozofikus összefoglalása az elhangzottaknak és iránymutatás a folytatásra. A Barabás Tamás és Égerházi Attila által megkomponált felvételeket 9 improvizáció (Transition 1-9) köti össze. Ezeken az improvizációkon nem csak a zenekar alaptagjai, hanem Malik Mansurov (tar) és Kovács Sára (didgeridoo, fuvola) is közreműködtek. Barabás Tamás kompozíciói a tőle megszokott lendületes és sodró virtuóz darabok, az Égerházi Attilával közös kompozíciók a Djabe első időszakára jellemző lírai hangvételű felvételek.
A Djabe 2016-os stúdióalbuma a CD és DVD-Audio kiadás után vinyl lemezen is megjelent.
A kiadvány két 180 grammos audiofil lemezt tartalmaz, melynek préslemezeit analóg mesterszalagokról vágták. A kiadás további érdekessége, hogy mindkét korong hófehér vinyl. A bakelit kiadás keretében mindössze 500 darab sorszámozott limitált példány kerül forgalomba. Az utolsó stúdió album a két Kováccsal és Banaival. Az album a feloszlás miatt kevesebb publikációt és elismerést kapott, mint ami megilleti.
Göbölyös N. László kritikája a lemezről:
“Tudományos kísérletre invitálnak bennünket. Olyanra, amilyent nagyon sokan szeretnénk elvégezni, bármilyen külső vagy belső módszerrel: minél több tér- és időbeli kiterjedést akarnak feltárni előttünk. De nem kellenek hozzá űrhajók, szuperteleszkópok, sem pedig hadronütköztetők, csupán némi képzelet, no és öt muzsikus meg néhány másik, aki éppen arra járt. Ilyen „meghívóval” kezdődik a Djabe új lemeze, a 20 Dimensions (a cím a borítón bináris kóddal is szerepel, 10100-ként), a képen pedig 12 kezet látunk akcióban (Kovács Ferenc duplázik, hiszen ő trombitát és hegedűt is megszólaltat).
A sci-fi-szerű előszóval és a nem kevésbé rejtélyes lezárással, amelyre még visszatérünk, összesen 20 darabot hallunk, szoros összefüggésben egymással: 9 új darabot 9 „átmenet” (Transition) köt össze. Ez utóbbiak az együttes és a társzenészek korábbi rögtönzéseiből születtek, és bár jó Djabe-szokás szerint nincsen két egyforma tempójú, felépítésű, hangulatú darab, mégsem mondható egyikre sem, hogy nem illik a többihez, így kerek egész: az új darabokat tekinthetjük úgy, mint egy-egy új dimenzióra való rácsodálkozás pillanatait, míg a Transition-ök az utazás ismeretlen izgalmát jelenítik meg.
A Sensitive World lendületes, jazz-rockos darab, John Nugent közreműködésével, a Sunday Afternoon egy gyermekdal-szerű motívum köré épül, amelyet a Kovácsok, Feri és Zoli indítanak el egy míves zongora-hegedű duóval és ők is zárják le.
A 4000 egy lassú, meditatív billentyűs darabnak tűnik csaknem két percig, amikor berobban Barabás Tomi basszusa, amely felpörgeti. Az már nem meglepő, hogy innentől kezdve egymást váltogatják az andalgások és a rohanások. A Space Castle-ben nincsen semmi „űrszerű”, ellenben Földünk számos égtáját beleképzelhetjük ebbe a kozmoszba, a Balkántól az arab világon át Indiáig Motyán Tibor tabláival. Mindeközben a zongora és Ben Castle szopránszaxofonja a 70-es évek amerikai fősodrát idézi, miközben Banai Szilu megállíthatatlan világot teremt dobjain.
A Waves From The System, amely Égerházi Attila gitárakkordjaiból bomlik ki, minden eddiginél szabadabb zenei asszociációknak és műfajváltásoknak ad teret. Tomi itt engedi el először, de nem utoljára aláírás-szerű „slapjét” az öthúroson és a végén még egy kis „pszichedeliát” is kapunk.
Az Intermission-ben két korábbi népszerű Djabe-darab, a Jégvilág és a Life Spirit atmoszférája köszön vissza, az előbbi Feri méltóságteljes trombitájával, az utóbbi pedig Atti gitárjátékával, valószínűleg ez is hamar a kedvencek közé tartozik majd. Az Area 87-ben Tomi adja meg a hangot szintetizátorral, talán ez a darab, amely leginkább folytatása az elmúlt évek Djabe-irányvonalának, megspékelve egy kis Steve Hackett szólóval. A klang Attila legújabb hangszer-felfedezése, ebből az ötletből indult ki a Klang Song, az egyik legsokrétűbb és leginkább letisztult szerzemény a lemezen, kortárs kamarazenei mélységű. Tomi Come Here-je viszont a basszeros tipikus elszabadulásának hanglenyomata, amelyre akár táncolni, bulizni is lehet.
És az „átmenetek” között is akadnak miniatűr remekművek, például mindjárt az első, amely statikusan hemzseg a hangoktól: Kovács Sára, Feri lánya köszön be didzseriduval, apja úgy fújja a trombitát, mint Miles Davis az In A Silent Way-en, „Ko” Zoli egészen avantgárd futamokat improvizál, a háttér-éterből még az elektromos gitár is megszólal. A másodiknak Malik Mansurov a főhőse, az ő tar-füzéreit egészíti ki Sára fuvolaszóval, a harmadikban ismét az azeri muzsikus „tarol” hegedű-hívogatóra. A 4. Transition a kedvencem, valószínűleg azért, mert amit Malik Attila akusztikus gitárja és Feri hegedűje mellett előad, nagyon emlékeztet engem a Page-Plant duó „egyiptomi kalandjának” légkörére. Az ötödik sejtelmes elektromos gitárjával korai progresszív rock is lehetne, ha nem úszna be ide is a tar. Mindig nagyon szerettem az olyan duókat, amelyekben egy zongora és fúvós hangszer szólalt meg, ezt a vágyamat elégíti ki a 6. apró mozaik. A 7-ben viszont az ember szinte azt várja, hogy mikor szól közbe Sipi, mintha csak a Ly-O-lay-Ale-Loyát hallanánk! Hogy milyen egy közép-európai és közép-ázsiai közös sirató, azt megtudjuk a 8. hegedű-tar hangokból. Az utolsó reflexió mintegy összegzése az utazásoknak. A leghosszabb is alig több 2 percnél, egy felesleges ütem sincsen bennük!
A zárótétel, az Out of Dimensions, Atti zenéjével és a nyitányban is hallott Hans Petersen narrációjával a Djabe ars poeticájaként is felfogható. „Ha elég messzire tekintesz, és legyűröd határaidat, közelebbről és sok látószögből látsz. Ezek a látószögek a dimenziók, melyeket korlátok nélkül ki kell próbálnod. A 20. dimenzió konklúziónak tűnik, de a 20. után a 21. következik.”
Tracklista:
A oldal
1. Scientific Foreword
2. Sensitive World
3. Transition 1
4. Sunday Afternoon
5. Transition 2
B oldal
6. 4000
7. Transition 3
8. Space Castle
9. Transition 4
C oldal
10. Waves From The System
11. Transition 5
12. Intermission
13. Transition 6
14. Area 87
D oldal
15. Transition 7
16. Klang Song
17. Transition 8
18. Come Here
19. Transition 9
20. Out Of Dimensions
21. Changing Of Souls* (vinyl only track)
* Just before the New Dimensions Update.
A lemezen szereplő előadók:
Djabe
Tamás Barabás – basszus gitár, gitár, synth program
Attila Égerházi – gitár, gitár synth, djembe
Szilárd Banai – dobok
Ferenc Kovács – trombita, hegedű, szárnykürt
Zoltán Kovács – zongora
Vendégzenészek
Steve Hackett – elektromos gitár (14, 16)
Malik Mansurov – tar
John Nugent – saxofon (2)
Ben Castle – saxofon (8)
Tibor Mótyán – tabla
Sára Kovács – didgeridoo, furulya
Hans Peterson – narráció
https://youtu.be/e9SR6m3GpSs[:en]2016 studio album of the band celebrating its 20thAnniversary
The studio album of 2016 made in the innovative spirit accustomed to Djabe. Compared to the previous album ‘Forward’ recorded in tandem with the Miskolc Symphonic Orcestra ‘20 Dimensions’ emphasize on the acoustic and fusion vein of the band, with added modern electronica. The disc features 20 tracks or dimensions with a framed structure. At the beginning formulates the basics of dimensions, the concept of the album while the final, no. 20 track colligates with a philosophic view and the angle for continuation. Records composed by Tamás Barabás and Attila Égerházi are interconnected by 9 improvisations (Transition 1 to 9). These improvisations feature not only the work of the band members but of Malik Mansurov (tar) and Sára Kovács (didgeridoo, flute). Compositions of Tamás Barabás have the vigorous and sweeping characteristics accustomed to the artist, while those made in tandem with Attila Égerházi summon the lyric tone of the first period of Djabe history.
The last studio album of the 2001 – 2016 line-up. One of the best album in the band’s history. This package contains two 180gr audiophile quality white colour records cut from analogue master tapes. 500 numbered copies pressed only.
Review of ‘20 Dimensions’ by László N. Göbölyös:
“We’re invited for a scientific experiment. A kind wished by many to perform with any and all methods: accessing more and more space-time extent to unfold before us. No need for spacecrafts, telescopes or hadron colliders just some imagination and five musicians and some more who walked by. This is the invitation we get at the beginning of Djabe’s ‘20 Dimensions’ (the title also featured on the front cover in the binary code 10100). The picture on the cover features 12 hands in action (Ferenc Kovács featured twice as he plays both trumpet and violin).
A sci-fi-esque intro and an also cryptic outro frames the nexus of pieces: 9 new piece connected by 9 transitions. Latter records born from the improvisations of band members and guest stars and while we can’t find two with the same zest, build or mood all has the same spirit within to form a perfect whole; pieces can be looked at as insight into separate dimensions while transitions represent the thrill traveling to the unknown.
Sensitive World is a vigorous jazz-rock piece featuring John Nugent, Sunday Afternoon is built around a child’s song-like pattern made alive by the two Kovács, with an elaborate piano-violin duo.
4000 masks as a slow, meditative keyboard piece lasting almost 2 minutes until Tamás Barabás hits with his zippy bass. No surprise what comes after is a continuous shifting between sauntering and rushes. Space Castle has nothing to do with being ‘spacey’ but all of our Earth’s corners can imagined into its cosmos from the Balkans through Arabia to India with Tibor Mótyán’s tabla play. Meanwhile the piano play and the soprano saxophone of Ben Castle summon 70s USA featuring the unstoppable drums of Szilárd Banai.
Waves From The System, springing to life from Attila Égerházi’s guitar accords opens the space for musical associations and genre changes of unparalleled freedom. Here, Tamás Barabás lets loose his signature ‘slap’ on the 5-string first but not last and some pyscehelic components are also present.
In Intermission the listener is greeted by two previous and widely praised Djabe piece, the Jégvilág and Life Spirit – former with Ferenc’s majestic trumpet, latter with Attila’s guitar play. Area 87 Tamás leads the way with synth – a piece continuing the Djabe style of last few years, completed by a bit of Steve Hackett solo. The klang is the latest instrument in Attila’s repertoire that inspired Klang Song, a layered and clean piece on ‘20 Dimensions’. On the other hand, Come Here of Tamás is typically a bass guitarist breaking free, a piece truly for dance and party.
Amongst Transitions some are real tiny masterpieces, like the first, statically teeming with voices: Sára Kovács, daughter of Ferenc makes an appearance with didgeridoo while her father does a Miles Davis-like trumpet triumph, Zoltán improvises some absolute avant-garde tirades and from the background an electric guitar fires up. Transition 2 features Malik Mansurov as hero, his wreaths of tar made complete by Sára’s flute. In Transition 3 again, Mansurov makes a great appearance with his tar followed by violin. My personal favorite is Transition 4 probably because of Attila Malik’s acoustic guitar and Ferenc’s violin. The fifth Transition with its mystique electric guitar could be mistaken for early progressive rock but with an appearance of tar. Transition 6 features a piano and wind instrument play. In Transition 7 one can almost expect Sipi to appear, like listening to Ly-O-lay-Ale Loya! A wail from cultures Castern Europe and Central Asia is what Transition 8 is about. The last Transition summarizes our travels. The longest is only a bit over 2 minutes, not a superfluous stave in them!
The final Out of Dimensions, with Atti’s music and the narration of Hans Petersen (also featured in the opening) is somewhat of an ars poetica for Djabe. “If you look far enough and break down your boundaries, you’ll see new close-ups from many aspects. These aspects are dimensions without limits you’ll have to try. The twentieth dimension seems like a conclusion – but after twenty, twenty one is the next.”
Tracklist:
Side A
Scientific Foreword
Sensitive World
Transition 1
Sunday Afternoon
Transition 2
Side B
4000
Transition 3
Space Castle
Transition 4
Side C
Waves From The System
Transition 5
Intermission
Transition 6
Area 87
Side D
Transition 7
Klang Song
Transition 8
Come Here
Transition 9
Out Of Dimensions
Changing Of Souls* (vinyl only track)
* Just before the New Dimensions Update.
Musicians:
Banai Szilárd – drums
Barabás Tamás – bass guitar, guitar, synth program
Kovács Zoltán – piano
Kovács Ferenc – trumpet, violin, flugelhorn
Égerházi Attila – guitar, guitar synth, klang drum
guest musicians
Steve Hackett – guitar
Malik Mansurov – tar
John Nugent – saxophone
Ben Castle – saxophone
Tibor Mótyán – tabla
Sára Kovács – didgeridoo, flute
Hans Peterson – narration
https://youtu.be/e9SR6m3GpSs[:]
