Kovács Ferenc
Magony Vonósok
2CD

Kovács Ferenc – Magony Vonósok
A Magony együttes 2001-ben alakult Kovács Ferenc azonos címû szóló albumának élõ elõadására. Folyamatosan bõvítjük a mûsorunkat saját szerzeményekkel, s ismert magyar népdalok egyéni feldolgozásával. Az együttes vezetõje, s zeneszerzõje Kovács Ferenc. A zenei stílust leginkább a “kortárs parasztzene” kifejezés közelíti meg.
Kovács Ferenc eddigi pályája rendkívül sokszínû. A klasszikus, modern, jazz- és folktanulmányokon kívül ma is sokféle zenekarral szerepel aktívan (Djabe, Dresch Quartet, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band stb.). A benne kiforrott “magony” stílushoz különbözõ irányultságú, legmagasabban képzett társakat keresett. Budai Sándor a Rajkó zenekarban nevelkedett, a világ sok táját a híres magyar cigányzenével elkápráztató, nyitott szellemiségû muzsikus. Oláh Kálmán friss diplomás, a Magyar Virtuózok kamarazenekar meghatározó egyénisége volt. Tudása a hagyományosan kimagasló magyar zenészképzést bizonyítja. Salamon Beáta egyike a ma élõ legjobb népi hegedûsöknek, hagyományõrzõknek (Méta együttes, Állami Népi Együttes). Novák Csaba szintén a Rajkó zenekarban nevelkedett, s a mai legnagyobb prímásokat kíséri. Sajnos, egyre kevesebb az igény erre a világon egyedülálló cigányzenére. Németh Ferenc, aki orvosi egyetemet végzett, volt néptáncos, mûvészeti vezetõ, népzenész. Sokfelé meghívást kap az érzelemdús, modorosságtól mentes, hagyományokat ápoló énektudásáért. A Magony célja õsi, bennünk lévõ magyar érzelmeket kifejezni magyarul, a klasszikus, cigány és népi hagyományaink összekovácsolásával. Az együttes bemutatkozó koncertje 2001. szeptember 22-én a MU Színházban volt, id. Kovács Ferenc: Magony szoborportrék kiállításának megnyitójaként.

Egyúton
Kovács Ferenc barátommal régóta járunk egyúton. Hol nagyokat dobbantva, keményen odacsapva lábunkat, hol könnyed lendülettel, hol derûsen, szemlélõdve, máskor szigorú figyelemmel. A sûrûben gázolunk, vagy suhanunk a felszín fölött, féke veszetten, harsányan mulatunk, vagy fegyelmezetten rójuk a köröket, (ön)irónikusan szólunk, vagy tanító szándékkal magyarázunk, akár kérdezünk, akár válaszolunk, akár a közelbe, akár a távolba tekintünk – járjuk egyútunkat.
A közös lét, a közös út elsõ darabja errõl szólt 1994-ben. Ekkor alkottuk meg közösen a TranzDanz-ban a Profanát. Azóta sok darabot készítettünk együtt – a legutóbbi a Sziklarajzok. Az alkotás által világot teremtõ, önmagát és világát felmutató és megörökítõ, a közösség számára hasznos, értékes és érthetõ emberre és jeleire tízezer évek kultúrái épülnek, miközben bigott vallások regulázzák, demagóg ideológiákkal operáló cinikus haszonlesõk írtják, racionális civilizációk ölik, mérgezik, korlátozzák a szabad, teremtõ Embert.
De õ – mindezen rontó törekvések ellenére – ott hagyja keze nyomát a barlang falán, üzen évezredeken át: – Itt vagyok! Most változtattam meg a Világot! A Sziklarajzok – immár CD formában is – a lelkiismeret furdalásos divatok, a tömegfogyasztásra gyártott buta bóvli, a kommersz elit – elit kommersz, a marketingérték elõl barlangokba, rezervátumokba menekülõ gondolat lenyomata, mai sziklarajz-, képregény az Útról. Köszönöm Kovács Ferinek a közös munkát, hogy együtt utazhattam vele! Öcsi, gyerünk tovább!

A Gramofon magazin 2003. nyári számában (VIII. évfolyam 2. szám) megjelent egy kritika a Magony vonósok címû új albumról:

Újdonsült dél-indiai zenész barátom mesélte: idõs mestere szerint a legnagyobb mûvészek látják a zenét, a lehetõ legplasztikusabb formájában élik át, már-már életfunkcióik is annak a harmóniájára mûködnek. A Magony vonósok lemezborítóján Szabados György sorai “látható”-nak nevezik Kovács Ferenc zenéjét. Szabadosnak igaza van – valahol a mélyben ugyanaz mûködik ilyenkor az egész világon. Amikor az elsõ Magony-lemezrõl írtam (Gramofon, 2001. õsz, 34.), nem mertem kijelenteni, amiben az új, dupla lemezt hallgatva biztos vagyok: Kovács a legnagyobb ismert népzenei gyökerû hegedûmûvész az országban. Képzettsége ideális arányban egészíti ki az örökölt magyaros-rusztikus hangvételt, szabadságeszményét. Zenekarának tagjai (Budai Sándor, Oláh Kálmán, Salamon Beáta – hegedû, Novák Csaba – bõgõ, Németh Ferenc – ének) mind képzett, komolyzenész végzettséggel rendelkezõ muzsikusok. A Magony kompozíciói – fõként az elsõ lemez koncertfelvételein, de a TranzDanz társulatnak írt színpadi kísérõzenében is – biztos arányérzékkel idézik a magyar népzene határtalan, csapongó-busongó szabadságát, de sosem dagályosságát. Tempói mindig nagyon pontosak – képzettsége ezen a ponton a legnyilvánvalóbb -, mûvészi keretet szabnak a hegedûdallam kántáló megszólalásának. A zenéjének világa (különösen a koncertlemez csúcsán elhangzó, kétrészes szarvas-szvit) intenzív erõvel idézi fel a magyarság legõsibb emlékeit. Kovács Ferenc szárnykürtje is felcsendül az elsõ korong végén – a Soós Imre emlékére játszott népdal szólóbetétje egyszerûen gyönyörû. Köszönet illeti a Gramy kiadót, amely minden támogatást nélkülözve, teljesen önerõbõl jelentette meg ezt az értékes produkciót.

Tracklista

CD1
(2001.szeptember 22-i koncert)1. Intro
2. Boldog galamb
3. Parasztbarokk
4. A szarvas üldözése
5. Szarvasok az erdei fényben
6. Játszó
7. Pásztoros
8. Miskadal
9. Jaj, de széles
(Soós Imre emlékére – a Körhinta c. filmbõl)CD2
(A Sziklarajzok címû TranzDanz elõadás zenéje)1. Bevezetés
2. Sziklarajzok
3. Repülés
4. Legényes
5. Groteszk

Magyar dalok
6. Elindultam szép hazámból
7. Le az úton, szép csendesen lefelé
8. Esti dal

Előadók:

Magony Kovács Ferenc – hegedû, szárnykürt, ének
Salamon Bea – hegedû
Budai Sándor – hegedû, brácsa
Oláh Kálmán – hegedû
Novák Csaba – bõgõ
Németh Ferenc – ének
Mester László (Pintyõ) – brácsa
Égerházi Attila – gitár
Barabás Tamás – basszusgitár
Kovács Zoltán – billentyû
Sipos András – ütõhangszerek, ének
Banai Szilárd – dob

Kovács Ferenc – Magony Vonósok
The Magony orchestra was formed in 2001, to perform in live Ferenc Kovács’s same titled solo album. Our repertory has been continuously enlarged with our own compositions and special elaborations of well-known Hungarian folk songs. The leader and composer of the orchestra is Ferenc Kovács. Their musical style can be determined by the expression “contemporary rustic music”.
Ferenc Kovács’s career has been extremely coloured. After studying classical, modern, jazz and folk music he actively performs in many kind of orchestras (Djabe, Dresch Quartet, Kálmán Balogh and the Gipsy Cymbalom Band, etc.) nowadays as well. He looked for highly qualified fellows following different trends to the “magony style”‘ fermented in him. Sándor Budai was brought up in the Rajkó Orchestra, he is an open-minded musician who has dazzled many people all over the world with the well-known Hungarian gipsy music. Kálmán Oláh has taken his degree recently, he was a key figure of the Hungarian Virtuosi Chamber Music Orchestra. His knowledge is an evidence for the traditionally outstanding Hungarian instruction in music. Beáta Salamon is one of the best contemporary folk violinists, traditionalists (Méta, State Folk Ensemble). Csaba Novák has also been brought up in the Rajkó Orchestra, and he accompanies today’s greatest leaders of gipsy bands. Unfor-tunately, there is less and less demand for this kind of gipsy music which is unique in the world. Ferenc Németh after getting a degree at the medical faculty of the university, became a folk dancer, then an art director, then a folk musician. He is invited to many places because his singing is abundant in emotion, free from being mannered, and fostering traditions. The aim of ‚Magony‘ is to express our ancient Hungarian emotions in a Hungarian way by melting the classical, the gipsy and our folk traditions. The introducing concert of the orchestra was on the 22nd of September, 2001 in the Mu Theatre, as the opening of the older Ferenc Kovács’s exhibition: Magony sculpture portraits.

On The Same Way
We have been getting on the same way with my friend Ferenc Kovács for a long time. Sometimes stamping strongly, striking our feet, sometimes with light energy, sometimes in high spirits, contemplating, sometimes with rigorous attention. We wade in the thick or flee above the surface, revel unrestrained and loudly, or walk around in a disciplined way, speak (self)ironically or explain things with intension of teaching; whenever we ask something, whenever we answer, whenever we consider near of far things – we get on the same way.
The first piece of this common life, common way derived from it in 1994. Then we created together ‚Profana‘ in TranzDanz. Since then we have made lots of productions together – the last one is Cave-drawings. Cultures of ten thousands years have been built upon Man – who has created new worlds by making, showing and representing himself and his world, who has been useful for the community, who has been worthy and intelligible – and upon his signs, while bigoted religions regulate, cynical self-seekers operating with demagogic ideologies exterminate, rational civilizations kill, taint and restrict free and creative Man.
However, Man – despite of these destructive efforts – leaves his band’s mark on the wall of the cave, sends messages through thousands of years: – I am here! I have just changed the world! Cave-drawings – now also on CD – is a memento for the idea that we should escape from the remorseful fashions, from the stupid junk produced for mass-consumption, from the commercial elite – elite-commercial into caves and reservates, it is a modern cavedrawing; comics about the Way. Thanks to Öcsi for working and travelling with me! Öcsi, go on!

Tracklista

1. CD1
   (concert, 22th of September in 2001)1. Intro
   2. Boldog galamb
   3. Parasztbarokk
   4. A szarvas üldözése
   5. Szarvasok az erdei fényben
   6. Játszó
   7. Pásztoros
   8. Miskadal
   9. Jaj, de széles
   (Soós Imre emlékére – a Körhinta c. filmbõl)CD2
   (music of the “Sziklarajzok” TranzDanz performance)

   1. Bevezetés
   2. Sziklarajzok
   3. Repülés
   4. Legényes
   5. Groteszk

   Hungarian songs
   6. Elindultam szép hazámból
   7. Le az úton, szép csendesen lefelé
   8. Esti dal

Előadók:

Magony Kovács Ferenc – hegedû, szárnykürt, ének
Salamon Bea – hegedû
Budai Sándor – hegedû, brácsa
Oláh Kálmán – hegedû
Novák Csaba – bõgõ
Németh Ferenc – ének
Mester László (Pintyõ) – brácsa
Égerházi Attila – gitár
Barabás Tamás – basszusgitár
Kovács Zoltán – billentyû
Sipos András – ütõhangszerek, ének
Banai Szilárd – dob